"De egy kicsivel késöbb megszólal a csengő. Kinéztünk Coni ablakán... Váratlan vendégek érkeztek....."

Ugyanis Marci és Dávid állt az ajtóban. Gondoljuk, megvicceljük őket. Coni ajtót nyitott nekik, és én meg Eszti, a hátsó ajtón kimentünk. Miközben Coni és a fiúk beszélgettek, mi megkerültük a házat, és a fiúk mögé lopóztunk. Majd hirtelen rájuk ugrottunk. Én Dávidra, Eszti Marcira. A fiúk elkezdek forogni, előre hátra hajolni, mi meg Esztivel a nyakukban lógtuk. Majd Marci elrőre hajolt, de annyira, hogy Eszti előrebukott. Én még bírtam egy kicsit Dávid hátán, de ő is követte Marci példáját és ő is előrehajolt, és meg előrebuktam. Pont Eszti mellett landoltam.

Coni- aki az ajtóban állt és figyelt minket - már nem állt, hanem feküdt a röhögéstől. Én és Eszti egymás mellett a földön folytattuk a nevetést. Majd a fiúk is megvilágosodtak, és nevetni kezdtek. Segítettek felállítani minket, majd bementünk Coni lakásába. Úgy döntöttünk, délelött elmegyünk festeni. Bementünk a városba. Meg is találtuk azt a helyet. Bementünk, és gipszformákat láttunk.

- Mi ez? - kérdezte Marci
- Sziasztok! - szólt mögöttünk egy hang. Megfordultunk, és egy nő állt mögöttünk - Gyertek utánam.

Miután elmagyarázott mindent, leültünk festeni. Én és Eszti egy gipszkutyát keztünk festeni. Coni egy balettáncos nőt, Dávid egy lovat, Marci meg egy cicát.

Eszti véletlenül egy zöld csíkott húzott a kezemre. Én egy kék csíkot "ajándékoztam" neki a karján. Majd elkeztük festeni egymást. Coni, Dávid és Marci csak röhögtek. Késöbb mintákat is festettünk egymásra. Én színes bajuszt rajzoltam Esztire, ő meg pirossal Love feliratot festett rám. Bekente a kezét zöldre, és rámnyomta, ezáltal egy zöld kézfejnyomot hagyott a mellkasomon.

Mikor vége volt indultunk hazafelé.

- Hát ez a festés nem nagyon sikerült... -nevetett Eszti, aki tetőtöl talpig festékes volt.
- Hát...  Igen - mondtam, miközben próbáltam abbahagyni a nevetést, amitől mégjobban röhögtem.

Marci és Dávid felénkfordult.

- Tessék - mondták egyszerre a fiúk, akik a "festett műveiket" tartották felénk. Majd Marci folytatta - Nektek adjuk, mivel nektek nem sikerült nagyon jól a festés...- mondta, de az utolsó pár szót visszafolytott nevetéssel mondta.
- Köszi Marci! -kiáltotta Eszti és átölelte Marcit.
- Köszi Dávid! -kiáltottam én is, átölelve Dávidot.

Mikor elengettük őket, elnevettük magunkat. Ugyanis a fiúk pólója festékes lett mikor megöleltük őket.

Mikor Conihoz érkeztünk, lefényképezett minket a telefonjával: