Miután Coniékhoz értünk, kipakoltunk és elbúcsúztunk. Dávid és Marci indult el a leghamarabb. Mi még egy kicsit beszélgettünk Coninál, majd mi is elindultunk. Esztivel útközben beszélgettünk.

- Nálad aludhatok? -kérdezte Eszti.

- Igen de... A cuccaid? -kérdeztem meglepődve.

- Nálad vannak. -mondta huncutt mosollyal Eszti.

- MI???

A lakásomhoz értünk. Most vettem észre, hogy az ajtómban 1 bőrönd van és pár csomag. Értetlenül meredtem Esztir.

- Hát... Dudod, mivel azt hittem, hogy ma indilunk ezért hozzád vittem a csomagjaimat.... - mondta- Haragszol?

- Dehogy! Eszti ez szuper!- kiálltottam nevetve.

Bevittük Eszti csomagjait. Kikotortam belőle Eszti pizsomáját és ruháját. Elmentem mosakodni, míg Eszti csinált valami kaját. És mikor Eszti ment fürödni, én addig valami dessertet dobtam össze. Utána meg is vacsoráztunk. Bebújtunk az ágyba és elaludtunk....

Reggel valaki dörömbölt az ajtón. Ne már! Megint! Felültem az ágyba. Eszti a fejére húzta a párnát. Kinéztem az ablakon. A fiúk álltak ott. Visszadőltem háttal az ágyba. Még erősebben dörömböltek. Kimásztam az ágyból és ajtót nyitottam nekik. 

- Szia Anna! -mosolygott Dávid.

- Sziasztok. -mondtam két nagy ásítás között. - Megvárnátok gyorsan míg felöltözünk Esztivel?

- Eszti itt van? -kapta fel rögtön a fejét Marci, aki épp az övét próbálta rendesen becsatolni.

- Igen. -mosolyogtam el magam. 

- Persze, hogy megvárunk. -nevette el magát magát Dávid. - De siessetek!

- Oké, sietünk -mondtam és bezártam az ajtót.

Bementem és szóltam Esztinek. Eszti csak mozgott egy  kicsit utána kifeküdt. Megfogtam a kanapé párnáját és Esztihez dobtam. 

- Esztiiii!

- Jólvan, kelek... -mormogta Eszti a párna alatt. 

Miután Eszti fellkelt, addigra én már kitaláltam mit veszek fel. Elkeztünk öltözni. Eszti felkiálltott.

- ÚRISTEN!! -kiálltott fel Eszti.

- MI AZ?? -kiálltottam én is ilyedten.

Arra az irányba néztem, ahova Eszti néz. A fiúk kukucskáltak az ablakon. Eszti gyorsan behúzta a függönyt. Egymásra néztünk. Elnevettük magunkat. Gyorsan felöltöztünk, és kimentünk köszönni a fiúknak. Bejöttek hozzám. 

- Marci, meg kéne fésülködnöd. -nevetett Eszti.

- Miért? -kérdezte csodálkozva Marci.

- Nézz csak a tükörbe! -nevettem.

Marci megnézte magát a tükörbe. Visszahökkölt. 

Teljesen szétállt a haja, mint tegnap Dávidnak:

Adtam egy fésűt Marcinak és megfésűlködött, majd Conihoz indultunk.

- Szia Coni! -mondtuk mindannyian.

- Sziasztok! -köszönt Coni. -Indulunk?

- Igen. -mondtuk páran.

Elindulunk a vasútállomásra. Nagyon meleg volt. Marci és Dávid levették a pólójukat. Dávid elkezdett kotorászni a táskájába. Nem foglalkoztunk vele. Mi csajok voltunk elöl, mögöttünk a fiúk. Hirtelen víz jött a nyakunkba. Megfordultunk. A fiúknák egy-egy vizipisztoly volt. Egész úton ezzel voltunk elfoglalva. Sikerült elvennünk tőlük a vizipisztolyokat, és mi fröcsköltük őket.

Megérkeztünk a vasútállomásra. A vonat még nem jött meg. Addig én elszórakoztam Conival....