Miután kimentünk a vidámparkból, elmentünk az esti fesztre. Nagyon szomjasak voltunk, ezért mentünk a pultoshoz. Elég sokan voltak. Beálltunk a sorba. Én kólát kértem. Eszti és Coni szörpöt. Dávid és Marci koktél vödröt. Leültünk beszélgetni.

- Nézzétek! -mondta Dávid, aki épp a programlapot nézte amit a pultról vett le.
- Mármint mit? -forgattam a fejem.
- A lapot! -nevetett Dávid.
- Ja. -nevettem és Dávid mellé ültem. -Na?

Mielött Dávid mondhatta volna, Marci telefonja csörgött. Elment kicsit távolabbra, mert ott kiabáltak, és nem hallott semmit.

- Sörvesztivál 14-től 19-ig. Különféle ízű sörök, koktélok és borok is. -olvasta a lapot, majd felnézett. - Megyünk?
- Megnézhetjük. -mondtam, majd Coniékra néztem. - Ti is akartok menni?
- Naná! -mondta Coni, Eszti meg hevesen bólogatott.
- Holnap Boldiék 13-kor jönnek. -jött vissza Marci. -Louis is jön.
- A tesóm? -döbbentem le.
- Igen.
- Akkor úgy látszik, ők is jönnek a sörfesztre. -nyögtem. - Várjunk csak! Boldi és a sörfesztivál? Jajj ne! Mi lesz ebből??

Mindenki nevetett. Eszti elment a patikába, mert hányingere volt a hullámvasútozás után. Megértem. Coni elkísérte. Miután elmentek Marciék vettek még egy adag koktélt. Ittak, majd mentünk táncolni. Épp a Carly Rea Jepsentől a Call me Maybe ment. Én Dáviddal tánctam. Marci (aki már a harmadik koktélt itta) hirtelen felált az asztalról, és elkezte ordibálni a zenét. De tényleg! Felállt a padra és ott kiabálta a zenét. De nem az eredeti szöveget. Valami ilyesmit: '' Héj, add sör még jú, and disz is krézi but híz máj námbőr, só kál mi bébii! It's harcsa ukráj, áss te béjbii, but híz máj námbőr sakál mi májbii" Najó! Erről ennyit.

- Szerinted jól van? -órdítottam túl a zenét és egyben Marcit.
- Meglesz. -nézett Dávid Marcira, aki most már a negyedik koktélt kezte inni. Bár... nem tudom honnan szerezte, mivel Esztinél van a pénz....

Miután Eszti visszatért, kivett egy tablettát a dobozból, és bedobta a vízbe, hogy feloldódjon. Addig Dávidot néztük, aki épp egy angollal veszekedett azon, hogy a piros bor jobb, mint a fehér. Mikor visszafordultunk az asztalhoz, Marci pont akkor tette le Eszti poharát.

- Finom. Mi volt ez? -kérdezte Marci Esztitől.
- Ez... A  gyógyszerem volt, hogy ne legyen hányingerem. -mevetett Eszti a hasát fogva.

Marci kerek szemmel nézett rá, majd szó nélkül megfordult és becsatlakozott Dávidhoz és az angolhoz veszekedni. Ő szerinte a lila bor jobb. (Van olyan?) Jó, ez fura.

- Kicsit részegek. -nevetett Coni.
- Kicsit. -motyogta Eszti, aki lebigyesztett szájjal nézte az üres pohár alját.

Majd hirtelen lehelkult a zene, és a bemondó megszólalt:
A KONCERT 5 PERC MÚLVA KEZDŐDIK! VARGA VIKTOR A LEHET ZÖLD AZ ÉG CIMŰ DALT FOGJA ÉNEKELNI!

- Hú! Imádom ezt a zenét! -fogtam meg Eszti és Coni kezét és elkeztem őket húzni a porond felé. Eszti vitte magával a poharat. Öhm... Inkább nem mondtam semmit.

A porondot megvilágították a reflektorok. És Varga Viktor előlépett és elkezdett énekelni. Mindenki (aki ismerte a dalt) énekelt!

- Lehet zöld az ég es lehet kék a fű, Nekem mindegy, hisz végül is így gyönyörű! A tévedés néha jó, Tudod Amerikába is így jutott el az a hajó! Keresem a feketét a fehérbem, Keresem a vonalat a tenyérben. De érzem azt, hogy nekem így jó, jó, jó! -üvöltötte mindenki táncolás közben. Mi hárman megfogva egymás kezét ugráltunk. Hogy Eszti pohara hova tűnt, az nekem rejtély.

Miután vége volt és indultunk vissza a hotelbe, hajnali kettő lehetett. Marci a lépcsőn sem tudott felmenni, az egyik oldalon Eszti fogta, a másikon Dávid. Mi Conival csak nevettünk.

Átöltöztünk és aludni készültünk. Kopogtak és Dávidék léptek be.

- Sziasztok! -köszöntek, majd Dávid felém fordult. - Anna gyere egy kicsit.
- Miért? -kérdeztem meglepődve.
- Csak gyere.

Marci leült a lányok mellé én meg követtem Dávidot.

- Mi az? -kérdeztem.
- Idenézz! -kapott elő a háta mögül.. öhh... valami ruhát.
- Mi ez?
- Pizsoma! -nevetett. Kivettem a kezéből és megnéztem. Coca-Colás piszoma! Felnevettem.
- De jó! -nevettem.
- Próbáld fel.
- Oké.

Elkeztünk öltözni. Dávidnak is volt egy. Dávidon volt boxer, rajtam meg melltartó meg alsó, úgyhogy nem kellett semmit sem eltakarnunk. Felöltöztünk és bementünk a szobába.

- De jó! -szólt Eszti, miközben mellé huppantam.
- Nekem is nagyok tetszik! -nevettem. Ránéztem Dávidra aki rám
kacsintott.
- Felelsz vagy merszezünk? -kérdezte Marci.
- Ilyenkor? -kérdeztem döbbenten.
- Miért ne? -vágott vissza Marci.

Hát beleegyeztünk. Törökülésben leültünk az ágyra. Legelőször Coni pörgetett. Marcira mutatott a kólásüveg (igen, azzal pörgettünk).

- Felelsz vagy mersz? -kérdezte Coni.
- Merek! -felelte büszkén és egy kicsit részegen Marci.

- Ültesd Esztit az öledbe.- mosolygott gonoszan Coni.
- Oké...- mosolygott Marci, majd megfogta Esztit és magához húzta, de túl erősen, ezért Eszti Marcira esett, aki hátraesett és lepottyantak az ágyról. Kidüllesztett szemmel néztük azt a részt, ahol az elöbb Marci ült. Majd feláltak és visszaültek, Marci ülében Eszti elhelyezkedett. Kitört belőlünk a nevetés. Most Marci pörgetett. Dávidra mutatott az üveg vége. Mivel Dávid mellett ült, a fülébe súgott valamit. Kitört belőlük a nevetést. Eszti, aki az egészet hallotta rámmosolygott gonoly mosollyal. Meglepődve néztem rá értetlenkezve. Dávid felállt és felém indult. Megfordultam, de ő leterített. Fölém tornyosult... és... és.... megpuszilt. Szájon. Egy rövid puszi volt, mert én (nemtudom miért, de annyira meglepődtem, hogy) eltoltam egy kicsit. Mosolyogva nézett rám, majd leült mellém és az ülébe ültetett. Coni mosolygott, romantikusnak találta. Eszti és Marci visszafolytott nevetéssel figyeltek. Még felelsz vagy merszesztünk egy fél órát, utána elaludtunk. A fiúk is.

5 kép készült a felelsz vagy merszezés közben.

Én vagyok, amikor pizsit próbáltunk. Coni készítette a fotót. De utána át kellett váltanom a pizsomám, mert Eszti leöntötte Kólával.



















Amikor "aludni készültünk" és a fiúk bejöttek. Dávid lefotózott minket.











Coni és Eszti. Én készítettem ezt a fotót felelsz vagy mersz elején.











Én és Dávid a Coca-Colás pizsinkben :3

Coni egy kicsit hülyéskedett. Oldalra húzta a haját, és egy bajuszt tartott az orrára. Igen, normálisak vagyunk.