Végre mi is sorra kerültünk. Felültünk és elindultunk. Marci egész végig kamerázott. Nagyon jó volt. Marci a menet után megmutatta a videót:

- Úristen ez nagyon jó videó lett! -mondtam.
- Ugye? Profi az operatőr. -nevette el magát.
- Aha. Az... -húztam el a számat.
- Most melyikbe menjünk? -kérdezte Coni.
- Blue Fire? -kérdezte Dávid.
- Oké! -egyeztünk bele.

Mikor Eszti meglátta a Blue Firet nem akart felmenni. Toltuk Esztit, hogy menjen fel, és a végén sikerült is rávennünk.

Úristen!! Nagyon megilyedtem az elején. Lehet is hallani ahogy a videóban sikoltottam. Najó, Eszti meg Coni is sikított. Nagyon rázkódós volt és jó. Marci ezt is felvette videóba:

- WÁÁ!! Ez szörnyű volt! -kiálltotta Eszti a végén.
- Hahh! -sóhajtottam fel.

Remegő lábbal szálltunk ki. A fiúk nem. Nekik meg se kottyant. Ők csak röhögve nézték ahogy szerencsétlenkedünk. 18 óra volt. Megegyeztünk, hogy csináljunk még egy utolsót... Az Atlantica Superspash-t.

- Jaj ne! -sóhajtott Marci.
- Mi az? -kérdeztem.
- Nincs több aksid.
- Hajj. Valaki kölcsön tudná adni a telefonját felvenni a videót? -kérdeztem szomorúan. De senki sem hozta el csak én. Hát, úgy látszik ezt nem vehetjük fel videóra.

 Elindultunk a hullámvasúthoz. Hirtelen valaki megkopogtatja a vállam.

- Salut, où on doi faire la queue pour Atlintica Supersplash? -kérdezte tőlem egy lány, kábé ugyanannyi idős lehetett, mint én.
- Nous allons á Atlintica Supersplash nous aussi. Venez avec nous. -mondtam
- Merci. -mosolyodott el a lány.
- He? -nézett rám Dávid értetlenül.
- Francia. -mondtam neki. Tudni kell rólam, hogy félig francia vagyok.
- Ja. -bólogatott Dávid. -És? Mit akarnak?
- Azt kérdezték, merre van a Atlintica Supersplash. Azt mondtam nekik, hogy jöjjenek velünk, mert mi is arra tartunk.

Elbeszélgettem a franciákkal. Négyen voltak. Két fiú, két lány. Mikor a hullámvasúthoz értünk Kirill (az egyik francia fiú) elővett egy kamerát. Mondtam nekik, hogy jó nekik, hogy fel tudják venni. Kérdezték, hogy miért. Hát elmondtam nekik. És csoda!! Azt mondták, hogy felveszik videóra és átküldik nekem. Nagyon örültem.

A franciák ültek elöl (mivel videóznak) és mi mögöttük. Végre elindult a hullámvasút!  A végén egy nagy loccsanással érkeztün. Tiszta vizesek voltunk. Hát még a franciák ott elöl!! Úristen! Csurom vizes lett a ruhájuk. De a mienk is. Nem nagy baj, mert olyan meleg volt, hogy egykettőre megszárad. Miután kiszálltunk, a franciák megmutatták a videót amit felvettek:

- Nagyon jó volt ez is! -mosolygott Eszti, aki épp a hajából csavarta ki a vizet.
- Igen, ma nem kell fürödnünk. -nevetett Coni.

Miután kimentünk, a franciákkal eggyütt mentünk vissza a hotelbe. Mentünk volna, de megláttunk egy várat... azt hiszem, egy vár volt... egy ilyen felirattal: Ghost Castle. A franciák azt mondták, ezt kipróbálják. Dávid és Marci is kiakarta. Hát mentünk. Legelőször egy liftbe kellett bemenni. Mentünk le... Majd hirtelen kialudt a fény. Mikor újra fény lett, kirázott a hideg. Ugyanis a képeknek (akik eddig csak fejet ábrázoltak) testük is lett... Ezt úgy értem, hogy a kép hosszabb lett.... De a testük szörnyű volt. Nem volt időm nagyon megszemlélni őket, mert újra kialudt a fény. Majd amikor világos lett, egy csomóan felkiálltottunk. Egy felakasztott ember lógott a lift tetejéről. Majd sóhajtottam egyet.... Huhh, csak szalmaember volt. Megállt a lift és kiszálltunk. Beültünk az ülésekbe. Kör alakú, 2 személyes volt. Ha jól számoltam 6 ülés volt. Nekünk jutott a három utolsó. Elöl a franciák meg még valaki. Mi ültünk Esztivel, mögöttünk Dávid és Coni, majd Marci. Marci egy... egy... egy csontváz mellett ült... Csak ő vállalta azt, hogy mellé ül. Elindultunk. Esztivel nagyon féltünk. legszívesebben kiugrottunk volna az ülésből és sikoltozva kirohantunk volna. A franciák erről is készítettek videót.... a videó nem tűnik félelmetesnek... de ha ott vagy igaziból.... akkor kiráz a hideg....